Feljegyzések egy ökogerilla naplójából
INFO: 48 évesen rájöttem, hogy igazából ökogerilla szeretnék lenni. Most kezdem építeni a CV-met.
KÜLDETÉS: A Paksi Atomerőműből kiáramló hűtővíz csatornája mellé kirakni egy STOP PAKS II táblát.
MIÉRT: Az atomhulladék tárolása a mai napig megoldatlan probléma, biztonságos lembomlása akár 250 000 évig is eltarthat. A megújuló energia korában teljesen elavult és veszélyes az atomenergia.
NEHÉZSÉGI FOKOZAT: 4
NINJA ÁLCA: Aqua Rambo. Ha letartóztatnak, átmeneti elmezavarra hivatkozhatok. Az álcám ezt tárgyi bizonyítékokkal is alátámasztja. Valamint nem jó, ha a szemembe csepegő veríték miatt hiúsul meg életem első bevetése.
Csütörtök, július 26.: A rómairól evezek ki. A Parlament előtt egy szál magam tüntetek egy Stop Paks II zászlóval. Hátulról fújja a szél, vitorlának sem rossz. Megmártózom a Gellért Szálló magasságában lévő híres „hajléktalan jacuzziban”. Az M0-ás híd alatt négy német kajakossal intünk egymásnak. Délután egy energiaitaltól elalszom egy szomorúfűz árnyékéban Százhalombattától délre. A nyers kőolaj andalító illata egy fél órára levesz a lábamról. Este Lórévnél utolérem a német haditengerészet szabadságosait, Passautól kajakoznak a Fekete-tengerig. Közösen skinny dippingelünk a Dunában. Ha vissza tudnék menni 1944-be és a nagyszüleimnek elmondhatnám, hogy 74 év múlva német katonákkal fogok meztelenül fürdőzni a Dunában, nem vennének komolyan és visszakérdeznének, hogy „Miért? Őket is belelőtték?”.
Hátszélben a Parlament előtt.
Péntek, július 27.: Újabb 60 km. A hőség elől reggel 6-kor kievezek. Tíztől elviselhetetlen a trópusi meleg, amit még a Duna vize is visszaver. Az ipari halászat 2016-os tilalma óta visszatért az élet a folyóba. Halak, vízimadarak és természeti idill mindenhol. Majd Dunaújváros következik. Zuhogó esőben és viharban érkezem meg este Paksra. Jól esik a lehűlés. Helyi horgászoktól a Paks Város Bora verseny idei második helyezett fehérborát, egy üveg chardonnay-t kapok ajándékba. Az emberek kedvesek, a boruk rémes, de örülök, hogy legalább nem a harmadik helyezettet kaptam.
Szombat, július 28.: A paksi éjszakai záporban úgy alszom, mint az atom. A reaktor a város határában a Dunából veszi hűtővizét, a felhevült forró víz pedig gőzölgő gejzír és egy sebes sodrású hegyi patak szerelemgyerekeként ömlik vissza a Dunába. A torkolattól 500 méterre kötök ki, hogy ne lássanak. Átvágom magam az ártéri erdő sűrűjén és felmászom a reaktor forróvíz-csatornájának töltésén. A csúszós, éles, iszapos köveken eldöntöm, hogy legközelebb nem a leggagyibb gumipapucsomban jövök. A reaktorvíz meleg harmata ellepi az arcom, ahogy mezítláb botladozom fölfelé a köveken. Egy ismerős azt mondta, ettől két másik péniszem nőhet a hónaljamban. Erre elkezdek ráparázni. Aztán megnyugtatom magam, hogy ha ez így lenne, akkor minden paksi pontynak is három lenne.
10:34 Küldetés teljesítve, a STOP PAKS II banner ott ragyog a reaktor vízkivezetőjének töltésén.
TI NE LEGYETEK ILYEN HÜLYÉK, MINT ÉN! Elég, ha aláírjátok a petíciót Paks 2 ellen és a megújuló energiákért: http://www.stoppaks2.hu
Keep The Coast On Your Left 